Mi az a GUI?

Ebben az írásban arról lesz szó, hogy mi az a grafikus felhasználói felület (graphical user interface, GUI). Leegyszerűsítve, GUI az, amit a felhasználó a monitorán lát. Az, hogy vannak ablakok, hogy azokat lehet mozgatni, átméretezni, hogy az egér segítségével tudunk adott műveleteket elvégezni, ez mint a GUI szerepe.

Ami legkorábban volt, még a kezdetleges számítógépek idejében, az a szöveges felhasználói felület (text user interface, TUI). Mikor fekete alapon fehér (vagy épp zöld vagy sárga) szöveg jelent meg, és begépelt parancsokkal lehetett a szoftvereket működtetni.

Ezt váltotta fel később a használat megkönnyítése érdekében, hogy az addigi feladatokat már grafikusan is el lehetett látni. Ám rengeteg koncepció született, az alapvető vízválasztó pedig az volt, hogy a programok ablakai hogyan jelenjenek meg a monitoron. Szabadon mozgathatóan akár egymás átfedésével, vagy egymás mellett, mint a csempék? Létrejöttek tehát a “lebegő” ablakkezelők (floating window manager, FWM) és a “csempéző” ablakkezelők (tiling window manager, TWM). Ezekre ha jól tudom, nincs is magyar kifejezés, de az érhetőség kedvéért alább látszik a lényeges különbség.

FWM

TWM

Manapság a legtöbb ember “lebegő” ablakkezelőt használ, ilyen a Windows és a macOS is. Én is alapvetően ezeket szeretem, és nincs bajom sem az egér használatával. (TWM-et alapvetően csak billentyűzettel használnak, és aki elsajátítja az adott billentyűkombinációkat, bizonyos esetekben sokkal hatékonyabban tud dolgozni.)

Azt fontos tudni, hogy a grafikus felhasználói felületnek az ablakkezelő csak egy része. Ha Windowst használunk, ott van a tálca, a Start menü, az asztal, rajta háttérképpel és akár ikonokkal, és adott esetben minialkalmazásokkal. Ha macOS-t, akkor is ott az asztal, a dokk, a panel, a Mission Control. Ezek mind az asztali környezet (desktop environment, DE), vagyis a GUI részei.

Ebben az írásban a “lebegő” ablakkezelőkkel ellátott népszerűbb modern asztali környezeteket igyekszem összeszedni a teljesség igénye nélkül.

Induljunk kapásból azokkal, amiket a Debian telepítője felkínál
– GNOME (GTK)
– Xfce (GTK)
– KDE (Qt)
– Cinnamon (GTK)
– Mate (GTK)
– LXDE (GTK)

Ezek között a vízválasztó, hogy GTK vagy Qt alapúak-e. A GTK és a QT nyílt forrású platformfüggetlen felhasználói felület eszköztárak és fejlesztői keretrendszerek. Huh. Leírni is borzasztó volt, de próbáljuk meg megemészteni. Arról van igazából szó, hogy mikor még annak idején elkezdtek GUI-t fejleszteni az emberek, a sok fejlesztési irányból ez a két legéletképesebb maradt meg a mai napig. Nem is igazán lényeges, hogy megértsük a működésüket, az a lényeg, hogy működnek.

A legnépszerűbb GTK-alapú asztali környezet a GNOME, míg a legnépszerűbb Qt-alapú a KDE. Ahogy láthatjuk, a Debian telepítőjében eléggé fel van borulva az egyensúly. További népszerűbb DE-k az Enlightenment (GTK), LXQt (Qt; az LXDE megfelelője), Trinity (TDE; Qt) és Unity (GTK; ez az alapértelmezett az Ubuntuban).

Mindegyik egy picit más elgondolás alapján készült. Alapvetően egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, a felhasználónak az alapján kell döntenie, hogy melyik működése, felépítése és logikája a legszimpatikusabb számára. Én személy szerint a KDE-t szeretem, és annak is a legújabb verzióját használom, a KDE Plasma 5-öt. Emiatt ha tehetem, akkor Qt-s programokat használok, kivéve, ha olyan nincs.

Néhány kép a felsorolt asztali környezetekről:

GNOME (1)

GNOME (2)

Xfce

KDE

Cinnamon

MATE

LXDE

Enlightenment

LXQt

Trinity

Unity

(Megjegyzés: A cikk írása óta bekerült az LXQt is a Debian telepítőjébe.)